English

Nemzedékváltás a legutóbbi húsz évben: 1990-től napjainkig

2012.01.05.| Mindenkinek ajánljuk

A legutolsó nagyobb változás az 1989/90-es rendszerváltozással párhuzamosan zajlott, s igazán akkor realizálódott, amikor a fizikai tanszékek átkerültek a lágymányosi új épületbe. A legutóbbi húsz év történetének értékeléséhez még nincs meg a történelmi távlat; sok fizikus, aki ekkor működött az egyetemen, ma is itt él és dolgozik, kutat, tanít. Elégedjünk meg tehát a legfontosabb tények tömör felsorolásával.

1992-ben - mivel előírás szerint csak 65 éves koráig lehet valaki tanszékvezető - az elméleti fizikai tanszék és a kutatócsoport vezetését Nagy Károly egyik tanszéki munkatársa, Horváth Zalán (1943-2011) vette át. Nagy Károlyt 70. születésnapján Széchenyi-díjjal tüntették ki, elismervén ezzel is azt a munkát, melyet egyetemi előadóként, tankönyvek szerzőjeként az egyetemi fizikaoktatás javítása, fejlesztése érdekében kifejtett. A tanszékről Hováth Zalánnal együtt az elméleti magfizikus, asztrofizikus Németh Judit (1932-) is 1998-ban lett az MTA levelező, 2004-ben pedig rendes tagja. 2004 óta már az elméleti fizikai kutatócsoportban dolgozó Rácz Zoltán (1946-) is levelező tagja volt az Akadémiának, 2010-ben lett az MTA rendes tagja.

Ugyanakkor Marx György az atomfizikai tanszék vezetését nem a tanszék valamelyik tanárának, egyetemünkön végzett oktatójának adta át, hanem egy olyan fizikusnak, aki külföldön szerezte fizikusi diplomáját és az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetének sikeres kutatója volt. Vicsek Tamás (1948-) akkor már több évet töltött vendégkutatóként az Egyesült Államokban. Itt főleg a fraktálelmélet fizikai alkalmazásainak eredményes kutatásával tette a nevét nemzetközileg ismertté. Itthon 1995-ben lett az MTA levelező, 2001-ben pedig rendes tagja. Az ő tevékenységére is még többször visszatérünk.

Ugyancsak 1992-ben alakult meg az ELTE információtechnológiai laboratóriuma, a KFKI-ból az egyetemre átigazolt Csákány Antal (1933-2010) vezetésével, aki korábban is már vendégoktatója volt az egyetemnek.

1995-ben az egyetem több új karral bővült. Közülük az általános iskolai tanárok képzésére létesített 'tanárképző főiskolai karon' jött létre fizika tanszék, Poór István (1937-) vezetésével. Ez a kar néhány év múlva megszűnt. 2003-ban a természettudományi karon létrejött a 'főiskolai fizika tanszék' Radnóti Katalin (1958-) vezetésével, majd 2005-ben ez is megszűnt, beolvadt az általános fizika tanszékbe.

Kovács István 1995-ben adta át az általános fizika tanszék vezetését az egyik olyan munkatársának, aki mellette vált avatott kutatóvá. Az átállás zökkenőmentes volt, Lendvai János (1946-) ugyanazokat a kutatási témákat favorizálta és támogatta, mint Kovács István. Kettőjük mellett Zsoldos Lehel (1931-) és Ungár Tamás (1943-) kutatásai hozták az általános fizika tanszéknek a legtöbb nemzetközi elismerést. Ungár Tamást röntgen-diffrakciós kutatásaiért az Egyesült Államokban Hanawalt-díjjal tüntették ki.

1998-ban két új tanszék alakult. Az addigi szilárdtest fizika tanszékből kivált a ’komplex rendszerek fizikája tanszék’, az atomfizikai tanszékből pedig kivált a ’biológiai fizika tanszék’.

Vicsek Tamás csupán négy éven át volt az atomfizikai tanszék vezetője, tőle ezt a tisztséget 1996-ban ideiglenesen a biofizikus Papp Elemér (1935-), majd a magfizikus Kiss Ádám (1942-) vette át. Ő is csak rövid ideig, mivel hamarosan felsőoktatási államtitkár lett. 1998-ban, a szétválás után, az atomfizikai tanszék vezetését az elméleti részecskefizikus Patkós András (1947-) vállalta. Patkós András 2001-ben lett az MTA levelező, 2007-ben pedig rendes tagja. 2003-tól 2007-ig újra Kiss Ádám volt a tanszékvezető.

A ’biológiai fizika tanszék’ megalakulásakor a már a korábbi atomfizikai tanszéken is folyó biofizikai kutatások – mint például a fotoszintézis kutatása, vagy a különböző biomechanikai, biooptikai kutatások – további témákkal egészültek ki, így kerültek a kutatók érdeklődésének előterébe például az élőlények kollektív mozgásai, a komplex hálózatok, a biológiai motorok, a kétdimenziós turbulencia, vagy a szén nanocsövek. Ezen kutatások hazai és nemzetközi anyagi támogatása kezdettől fogva jelentős volt: összesen mintegy 2 millió eurót tett ki az első tíz év során. Vicsek Tamás 1998-tól 2006-ig állt a biológiai fizika tanszék élén, a megfelelő akadémiai kutatócsoportot – 2006 óta összevonva a statisztikus fizikai kutatócsoporttal – most is ő vezeti.

A szilárdtest fizikai tanszéken 1998-ban, a szétválás után, egy volt Eötvös-verseny nyertes és diákolimpikon, majd évekig a hazai diákolimpiai csapat vezetője, az amerikai és német egyetemeken edződött Tichy Géza (1945-) lett a tanszékvezető. Vezetési stílusában, módszereiben, a kiváló hallgatókkal való foglalkozásban ma is példaképe Kunfalvi Rezső, a KöMaL fizikai rovatának egykori elindítója, a nemzetközi fizikai diákolimpia hazai kezdeményezője.

Az addigi tanszékvezető, az 1995-ben Széchenyi-díjjal kitüntetett Szépfalusy Péter, 1987 óta az MTA rendes tagja, az 1998-ban alakult ’komplex rendszerek fizikája tanszékre’ került át. Természetes módon csatlakozott ehhez a tanszékhez a Szépfalusy által vezetett statisztikus fizikai kutatócsoport és még néhány kutató az atomfizikai tanszékről. Az új tanszék neve a világ bonyolult fizikai, biológiai, társadalmi, gazdasági stb. rendszereinek statisztikus fizikai alapú modellezését fejezte ki. Ennek a tanszéknek az élére 1998-ban a statisztikus fizika módszereit kiterjedten alkalmazó Kondor Imre (1943-), két év múlva pedig a kvantumjelenségek avatott hazai szakértője, Geszti Tamás (1938-) állt. A kutatási terület is bővült: a hagyományos statisztikus fizikán túl fokozatosan a kvantummechanika, elméleti szilárdtest fizika, asztrofizika és a környezeti áramlások területére terjeszkedett ki. Ez utóbbival kapcsolatos az egyetemen Tél Tamás (1951-) kezdeményezésére létrehozott Kármán laboratórium, mely három tanszék oktatóit foglalkoztatja. 2000 óta ezen a tanszéken működik az ELTE-Ericsson kutatási laboratórium, 2006 óta a tanszékhez kapcsolódik az információtechnológiai oktatási laboratórium is.

1998 őszére valamennyi fizikai tanszék átköltözött az ELTE TTK lágymányosi új ’fizikus’ épületébe. Az Eötvös féle D épületet a fizikusok ünnepélyesen átadták a szociológusoknak, a Múzeum körúti Főépület ’fizikus’ második emeletét, sőt, az egész Főépületet birtokba vették a történészek. Az új, lágymányosi épületben kapott helyet a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztősége is, a fizikus szerkesztő Gnädig Péter (1947-) és a Lapoknak dolgozó egyetemi hallgatók legnagyobb örömére.

A rendszerváltozás után tíz évvel, 1999/2000-ben az egyetem természettudományi karának lágymányosi kampuszában hat fizikai tanszék működött, ezek a következők voltak:
  • Atomfizikai tanszék, vezetője Patkós András (kvantumelméleti fázisátalakulások);
  • Általános fizika tanszék, vezetője Lendvai János (fizikai anyagtudomány);
  • Biológiai fizika tanszék, vezetője Vicsek Tamás (kollektív mozgás a biológiában);
  • Elméleti fizikai tanszék, vezetője Horváth Zalán (relativisztikus kvantumelektrodinamika);
  • Komplex rendszerek fizikája tanszék, vezetője Kondor Imre (véletlen rendszerek);
  • Szilárdtest fizikai tanszék, vezetője Tichy Géza (anyagtudomány, szilárdtest fizika).

Itt kell szólnunk az 1972-ben létesített, a fizikai tanszékek működését koordináló kari intézményről, a ’fizikai tanszékcsoportról’, amely a fizikai könyvtárat felügyelte és a fizikával kapcsolatos egyetemi képzésért volt felelős. Előbbinek Abonyi Iván (1931-), utóbbinak Sasvári László (1946-) volt hosszú éveken át a felelős gondozója.

Az eltelt évek során a következők töltötték be a tanszékcsoportvezetői tisztet: 1972-től 1976-ig a kvantumtérelméletet kutató Pócsik György (1933-2008), 1976-tól 1983-ig Kirschner István, 1983-tól 1989-ig Kovács István, 1989-től 1992-ig Patkós András, 1992-től 1995-ig Tichy Géza, 1995-től 2001-ig Horváth Zalán, 2001-től 2008-ig Lendvai János. 2005-ben a tanszékcsoport ’fizikai intézetté’ alakult át.

Ma már a fizikai intézet keretében működik a ’fizika doktori iskola’ Horváth Zalán vezetésével. Eredetileg Szépfalusy Péter kezdeményezésére indult meg a doktori program 1993-ban, amely három alprogramból tevődött össze. 2009/2010-ben ezen alprogramok vezetői Lendvai János (anyagtudomány és szilárdtest fizika), Csikor Ferenc (1942-) (részecskefizika és csillagászat) és Kürti Jenő (1954-) (statisztikus fizika, biológiai fizika és kvantumrendszerek fizikája) voltak. 2007 óta létezik egy negyedik alprogram is, a fizika tanítása, melynek vezetője az elméleti fizikus Tél Tamás (1951-).

Meg kell említenünk azt is, hogy az egyetem és a kar vezetésének jóváhagyásával bevezetett „bolognai folyamat” lényegesen módosította mind a fizikus, mind a fizikatanár képzés addigi gyakorlatát. Mértékadó vélemény szerint az ELTE fizika alapszak adja az országban a legszélesebb elágazási lehetőséget a mesterszakok területén, azonban a tanári mesterszakra sajnos az ELTE-n is alig akad jelentkező. A bevezetett változások helyességét a jövő fogja megítélni.

A rendszerváltozás után húsz évvel, 2009/2010-ben az atomfizikai tanszéket 2007 óta ismét Patkós András vezeti, aki ma főleg a kvantumtérelmélet asztrofizikai alkalmazásait kutatja. A tanszéken nemzetközi színvonalú kísérleti nagyenergiás fizikai és asztrofizikai kutatások folynak. A Fizikai Szemle 2004. januári számában részletes beszámoló jelent meg a tanszék történetéről, jelenéről, feladatairól, oktatási és a fizikát népszerűsítő tevékenységéről, más intézményekkel történő együttműködéséről, az elért tudományos kutatási eredményekről.

Az elméleti fizikai tanszék vezetője Horváth Zalánt követően a kvantum-színdinamikával foglalkozó Csikor Ferenc lett, 2006 óta pedig a térelméleti modelleket kutató Palla László (1948-) áll a tanszék élén.

Az általános fizika és a szilárdtest fizikai tanszék egyesítéséből Lendvai János vezetésével 2006-ban létrejött az ’anyagfizikai tanszék’, amely 2009 óta az elméleti és kísérleti szilárdtest fizikában egyaránt aktív Groma István (1956-) irányításával működik.

A biológiai fizika tanszéket 2006 óta a fullerének és a szén nanocsövek fizikáját kutató Kürti Jenő vezeti.

A komplex rendszerek fizikája tanszéket 2003 óta a jelenleg főként infokommunikációs hálózatokkal foglalkozó Vattay Gábor (1965-) irányítja.

A 2007-ben megalakult ’környezettudományi centrum’ vezetője a nukleáris környezetvédelemben jártas Kiss Ádám, aki 2003 és 2007 között már második alkalommal állt az atomfizikai tanszék élén.

Két akadémiai kutatócsoport működik az MTA és az ELTE együttműködésében. Az elméleti fizikai kutatócsoport vezetője továbbra is Horváth Zalán, a 2006-ban egyesült statisztikus és biológiai fizikai kutatócsoporté pedig az 1999-ben Széchenyi-díjjal kitüntetett Vicsek Tamás. Mindkét kutatócsoport tagjai speciális előadásokat és szemináriumokat is tartanak az egyetemen.

A tanszékeket összefogó ’fizikai intézet’ vezetője 2008 óta Kürti Jenő.

A rendszerváltáskor kinyílt világ lehetőségeivel sikeresen élt a fizikai intézet. A nemzetközi szinten elismert munkát jelzi az intézet kutatóinak sikeres részvétele a nagy nemzetközi kísérletekben (CERN, LIGO, Brookhaven, SDSS, a sor még folytatható), ezt fémjelzik a European Research Council pályázatán elnyert nagy kutatói projektek. Ezt támasztja alá a tudományos tevékenységet négy mutató alapján értékelő CHE felmérésen elért előkelő helyezés is.

Az intézeti pályázatok sikerességét jelzi, hogy 2004 és 2008 között az ELTE-n belül a fizikai intézeti pályázatok nyerték el a legnagyobb kutatási pályázati összegeket. Név szerint is kiemelendő Frei Zsolt (1965-), Vattay Gábor, Vicsek Tamás és Katz Sándor (1975-).

Hivatalos kimutatás szerint a 2009/2010-es tanévben 17 teljes állású egyetemi tanár dolgozott a fizikai intézetben, nevezetesen a következők:
  • Anyagfizikai tanszék: Groma István, Lendvai János, Tichy Géza, Ungár Tamás.
  • Atomfizikai tanszék: Kiss Ádám, Patkós András.
  • Biológiai fizika tanszék: Kürti Jenő, Vicsek Tamás.
  • Elméleti fizikai tanszék: Csikor Ferenc, Fodor Zoltán(1964-), Horváth Zalán, Palla László, Papp Gábor (1964-), Tél Tamás.
  • Komplex rendszerek fizikája tanszék: Csabai István (1965-), Kondor Imre, Vattay Gábor.
 
A részfoglalkozású professzorok közül a 2009/2010-es ELTE Ténykönyvben tanszékenként a következők szerepelnek:
  • Anyagfizikai tanszék: Vincze Imre (1944-).
  • Atomfizikai tanszék: Csótó Attila (1966-), Nagy Dénes Lajos (1944-), Vesztergombi György (1943-2016).
  • Biológiai fizika tanszék: Ormos Pál (1943-).
  • Elméleti fizikai tanszék: -
  • Komplex rendszerek fizikája tanszék: Sólyom Jenő (1940-).
 
Professzor emeritusként oktatott a 2009/2010-es tanévben Geszti Tamás, Kovács István, Nagy Károly, Németh Judit, Szépfalusy Péter, nyugdíjas professzorként Károlyházy Frigyes és Kirschner István.

Az egyetemen működő ’fizikus professzori tanács’ vezetője Lendvai János. Tagjai a már felsoroltakon kívül az elmúlt években a következők voltak: Balázs Béla (1935-), Beleznay Ferenc (1936-), Cser László (1936-), Kollár János (1945-2011), Kroó Norbert (1934-), Pálla Gabriella (1934-), Rácz Zoltán, Tompa Kálmán (1934-), Woynarovich Ferenc (1950-), Závodszky Péter (1939-).

Végül érdemes említést tenni azokról a fizikusokról, akik a huszadik század második felében az ELTE valamelyik fizika tanszékén kezdték pályájukat, karrierjük azonban külföldi egyetemeken illetve kutatóintézetekben teljesedett ki igazán. Kapcsolatuk általában nem szakadt meg az anyaintézményben dolgozó kollegákkal. Többen tagjai az MTA-nak és rangos magyar kitüntetésekben is részesültek. Ha lehetőségük adódik, legtöbben szívesen foglalkoznak az ELTE-ről jövő fiatal kutatókkal. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhányuk neve és a város, amelynek egyetemén vagy kutatóintézetében működtek/működnek:
  • Boschán Péter (1938-) Münster;
  • de Chatel Péter (1940-) Amsterdam;
  • Fái György (1949-) Kent;
  • Kunszt Zoltán (1944-) Zürich;
  • Kuti Gyula (1940-) /az MTA külső tagja, Állami Díjas/ San-Diego;
  • Major János (1945-2015) Stuttgart;
  • Mezei Ferenc (1942-) /az MTA rendes tagja/ Grenoble, Berlin, Los Alamos;
  • Montvay István (1940-) Hamburg;
  • Niedermayer Ferenc (1945-) Bern;
  • Polónyi János (1953-) /az MTA külső tagja/ Strasbourg;
  • Reményi György (1949-) Grenoble;
  • Szalay A. Sándor (1949-) /az MTA lev. tagja, Állami Díjas, Széchenyi-díjas/ Baltimore.
 
2010-ben ünnepeljük az 1635-ben alapított egyetem fennállásának 375. évfordulóját.
 
Jó érzés arra gondolni, hogy ez alatt a 375 év alatt 374 évig oktattak fizikát egyetemünkön. Az itt végzett tudósok és tanárok a világ bármely részére is kerültek, magukkal vihették azt a tudást, amelyhez jutottak, és azt a szellemet, amelyet legjobb tanáraiktól sajátíthattak el. Megtanulták értékelni az igazságot, észrevenni a hamisságot, elnézni az emberi hiúságot másokban, de könyörtelenül szembeszállni vele saját magukban.

Mondják, hogy a fizikai kutatás olyan emberi tevékenység, amely a valóság tiszteletére tanít, és amely semmi máshoz nem hasonlítható, tiszta örömhöz juttathatja a felfedezésre kész kutatót. Ihletetten szólt erről egyetemünk egyik volt tanára, Selényi Pál (1884-1954), mégpedig fizikustól szokatlan módon egy költeményben, amelynek első szakaszát idézzük:


AZ EÖTVÖS-INTÉZETBEN

A lárma elhalt. Ajtómat bezárva
Mély csend honol lefüggönyzött szobámban.
A fény az ablak szövedékin át 
Sem világítni küldi sugarát,
Csak sejtetni, hogy merre árnyat vet,
Állnak rejtelmes réz műszerek.
Magam vagyok, s e háromlábú lények
Hatván reájuk – csodás két igézet – 
A mágnesség, a Földnek szívverése
S nehézkedés: alapja, létezése,
Lengetik lassan, könnyedén
A skála képét távcsőm látterén.


Valóban az Eötvös-inga lett az az eszköz, amely ma is a legjobb és legismertebb szimbóluma az Eötvös egyetemi fizikának. Éppúgy vállalja ezt a komputerrel dolgozó tudós fizikus, mint a diákokat tanító tudós tanár. Mindenki, aki csak tanult vagy tanított valaha fizikát egyetemünkön. Reméljük, hogy ezután is így lesz.
 
Vissza
KezdőlapTovább