English

Az elméleti fizikai tanszék megszületése

2012.01.05.| Mindenkinek ajánljuk

1867 az osztrák-magyar kiegyezés éve.

Az újjáalakult kormányban báró Eötvös József (1813-1871) lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1867. november 5-én a bölcsészkar nevében Szabó József (1822–1894) dékán benyújtotta reformjavaslatait az egyetemi tanácshoz, amely ezeket a maga összesített javaslatával együtt 1868. július 21-én felterjesztette Eötvös József miniszterhez. Nyolc új tanszék felállítását kérték, közülük kettő volt természettudományos jellegű. Az egyik a „földtani és paleontológiai tanszék”, a másik a „matematikai fizikai tanszék” lett volna. Az elsőben nem nehéz felismerni a dékán „keze hajlását”: Szabó József geológus, mineralógus, 1867-ben lett az MTA rendes tagja, 1862-től volt az egyetem ásvány-földtan tanszékének tanára. Jedlik Ányossal jól ismerték egymást; Jedlik 1858 óta volt az MTA tagja, közös kutatást folytattak a kőbányai pincerendszerben bekövetkezett robbanás okának és hatásának megmagyarázására. Jedlik Ányos, aki 67 éves volt a kiegyezés idején, bizonyára örömmel látott volna maga mellett egy nemzetközileg is jegyzett, elismert elméleti fizikust, aki leveszi róla az elméleti előadások terhét. De vajon kire gondolhattak?
 

 Than Károly (1834–1908)

Than Károly
(1834-1908)

A bölcsészkari reformjavaslatok természettudományos részének szellemi atyja, fő mozgatója a külföldön is elismert kémiaprofesszor, Than Károly (1834–1908) volt, aki hálás és méltó Bunsen-tanítványként Robert Bunsen heidelbergi kémiai intézetének mintájára tervezte meg saját intézetét a pesti egyetemen. Ez az intézet készült el elsőnek a természettudományi épületek közül – 1871-ben.
Az előzmény: Eötvös József 1869. február 22-én az egyetem orvosi karához valamint a bölcsészkar természettudományi tanszékeihez felhívást intézett, hogy készítsenek érvekkel alátámasztott javaslatot tanszékeik és intézeteik fejlesztésére, új helyiségek, épületek kialakítására. Megjegyezte, hogy a természettudományi intézetek új helyéül a régi füvészkert (a mai Trefort kert) van kiszemelve. És két év múlva, 1871-ben már megnyitotta kapuit Than új intézete a füvészkertben. (A legutóbbi időkig használatos elnevezés szerint ez volt a „C” épület a Trefort kerti egyetemi épületegyüttesben.)

1870. március 8-án a bölcsészkar nevében Nékám Sándor (1827–1885) matematikus dékán kérte a minisztertől három új tanszék felállítását, ezek egyike lett volna a „felsőbb (elméleti) természettan” tanszék. A fő érv az új tanszékek felállítása mellett az a megnövekedett oktatási munka volt, melyet az Eötvös József által nemrég létrehozott új tanárképző intézet feladatainak ellátása igényelt.
 

Szily Kálmán (1838-1924)

Szily Kálmán

(1838-1924)

A bölcsészeti kar 1870. június 24-ei ülésén Jedlik Ányos és Than Károly elő is terjesztettek egy személyi javaslatot a létesítendő „felsőbb mennyiségtani természettan” tanszék betöltésére. A javasolt személy Szily Kálmán (1838–1924), akkor a Királyi Magyar Természettudományi Társulat főtitkára, a politechnikumon a kísérleti természettan tanára, az 1867-ben alakult Magyar Mérnök- és Építész-Egylet első titkára volt. Szily Kálmán Rudolf Clausiusnál (1822–1888) tett korábbi tanulmányútja során kezdett elméleti termodinamikai kutatásokba, s 1867-ben, akadémiai levelező tagi székfoglalójában a termodinamika első és második főtételének matematikai megalapozására vállalkozott. Azzal foglalkozott, amivel később Ludwig Boltzmann (1844–1906), ő is mechanikai elvekből akarta levezetni a második főtételt. De amíg Boltzmann a XIX. század 70-es éveiben belátta, hogy az irreverzibilitás tárgyalásához a mechanikai elveket új – valószínűségi – elvekkel kell kiegészíteni, és meggyőződött róla, hogy csak a „statisztikus” mechanika tudja megalapozni a második főtételt, Szily Kálmán 1869-ben még úgy gondolta, hogy a második főtétel a reverzibilis mechanikai Hamilton elvből is levezethető. Akkoriban valószínűleg csak Clausius nem hitte ezt el neki, aki 1865-ben vezette be a második főtétel világos megfogalmazása érdekében az entrópia fogalmát. Ludwig Boltzmann 1869-ben lett a grazi egyetemen az elméleti fizika professzora, és egy évtizeddel Szily próbálkozása után, 1877-ben adta meg az entrópia statisztikus fizikai értelmezését.

Eötvös József miniszter nem fogadta el a bölcsészkari felterjesztést, hanem – és most idézzük pontosan Szentirmayt –: „…szeptember 7-i leiratával »a beállott új körülményeknél fogva« új pályázat hirdetését rendelte el”.

Mik voltak ezek az új körülmények? 1870. júliusban Eötvös József fia summa cum laude minősítésű fizikai doktorátussal tért haza Heidelbergből. Szily Kálmán azonnal bevette a miniszter fiát a Természettudományi Társulat választmányába, ő maga pedig a politechnikumon harcolt ki magának egy új, „matematikai fizika és analitikai mechanika” tanszéket.

A tudományegyetemre is beérkeztek az új pályázati kérvények (Szily már nem pályázott), amelynek minősítését, illetőleg a jelölést a bölcsészeti kar 1871. január 13-i ülésében a jövő ülésre halasztotta. A következő, február 14-i ülés azonban már ’bánatos szívvel’ vette tudomásul Eötvös József tizenkét nappal ez előtt történt elhunytát. A tudományegyetemi felsőbb természettan tanszék betöltése tehát Eötvös József utódjára, Pauler Tivadar (1826-1886) miniszterre maradt.

Színezi a képet, hogy 1869-ben a fizikai tudományos életben teljesen ismeretlen főgimnáziumi igazgató, Corzan Avendano Gábor (1827–1903) habilitált a pesti egyetemen fizikából, s ő lett a „felsőbb természettan” első magántanára… Valószínűleg ő is az új tanszékre pályázott.

Eötvös Loránd (1848–1919)

Eötvös Loránd
(1848-1919) 
Végül is csak az Eötvös József halálát követő évben lett betöltve az egyetem elméleti fizikai tanszéke. 1871-ben ketten habilitáltak fizikából a pesti egyetemen. Egyikük Abt Antal (1828–1902) bécsi végzettségű fizikatanár volt, aki akkor a budai főgimnáziumban tanított fizikát és akit a következő évben megnyíló kolozsvári tudományegyetem fizika tanszékére szemeltek ki. A másik Eötvös József miniszter fia, báró Eötvös Loránd (1848–1919), aki előző évben, 1870-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Heidelbergben, s aki Kirchhoffnál doktorált fizikából, mint főtárgyból, valamint Königsbergernél matematikából és Bunsennál kémiából mint melléktárgyakból, summa cum laude minősítéssel.

Eötvös Loránd 1871. március 5-én nyújtotta be kérvényét a bölcsészeti karhoz, a „matematikai természettan”-ból való magántanári cím elnyerésére. Than Károly, Jedlik Ányos és Petzval Ottó (1809–1883) matematikus támogató indítványára a bölcsészeti kar egyhangúlag hozzájárult Eötvös Loránd kéréséhez. Than javaslatára a kar Eötvös Lorándot ’helyettes tanári’ állásra terjesztette fel a minisztériumhoz addig is, amíg a mennyiségtani természettan tanszékének betöltése lehetővé válik, tekintettel arra, hogy „e szaknak rendszeres előadása az egyetemen már égető szükséggé vált” – ahogy azt Than Károly megfogalmazta. Egyben felajánlotta Eötvös Lorándnak az új kémiai intézet kistermét, előadásainak megtartására.

Első, bemutatkozó előadását 1871. április 17-én tartotta Eötvös Loránd – a fény elméletéről. Még ebben az u.n. nyári félévben – az 1870/71-es tanév második félévében – már tanrendbe iktatták Eötvös előadásait, melyeket hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön délután 5-től 6-ig tartott a fény elméletéről az új vegyészeti épület kistermében. Ugyanitt pénteken délután 4-től 6-ig tartott gyakorlatokat „az elméleti természettan köréből”. A következő tanév első, u.n. téli félévében, mely 1871. október 1-jén kezdődött, a tanrendben már ’Elméleti természettan I.’ címen hirdették meg ’Dr. b. Eötvös Loránd helyettes tanár’ előadását hétfőn, kedden, szerdán és pénteken délután 3-tól 4-ig ugyanabban a tanteremben. A gyakorlatokat csütörtök délután tartotta itt Eötvös a „gymnasiumi tanárjelöltek számára”. Alapvetően kísérleti fizikusi beállítottságát tükrözi, hogy hétfőn délután 2-től 3-ig ’A fényhajlítás (diffractio) jelenetei’ címmel tartott demonstrációval kísért előadást.

1872. május 10-én nevezték ki Eötvös Lorándot az elméleti természettan nyilvános rendes tanárának. A kinevezést még Pauler Tivadar kultuszminiszter írta alá, aki hamarosan, 1872. szeptemberében az igazságügyi tárca élére állt s átadta a vallás- és közoktatásügyi tárcát Eötvös József barátjának és sógorának, Trefort Ágostonnak (1817–1888).

A mai elméleti fizikai tanszék megalakulását tehát logikusan attól az időponttól lehet számítanunk, ami az elméleti természettan tanszék nyilvános rendes tanárral történő első betöltésének dátuma: 1872. május 10. Az igaz, hogy a tanszék felállítását már a kiegyezés óta kérte a kar, nevezetesen 1868-ban és 1870-ben is. Az is igaz, hogy Eötvös Loránd már 1871-től kezdve tarthatott elméleti fizika előadásokat, de nem professzori, csak helyettes tanári minőségben. Azt is mondhatjuk, hogy Eötvös József elvileg már 1870-ben megengedte a karnak elméleti fizikai tanszék felállítását, csakhogy akkor még nem nevezett ki az egyetemre olyan ’nyilvános rendes tanárt’, aki elfoglalhatta volna ezt a tanszéket.

Más kérdés, hogy kinevezése után Eötvös Loránd sem sokáig tartott csupán elméleti fizikai előadásokat; az 1874/75-ös tanévtől kezdve kísérleti fizikai előadások tartására is hivatalos engedélyt kapott, s a Szerb utcában, a régi központi épület földszintjén külön második fizikai intézetet rendezhetett be. Eötvös Lorándnak is az lett volna jó, ha sikerül egy fiatal, ’igazi’ elméleti fizikust találni az elméleti természettan tanszék betöltésére. Olyat, aki mint ő, valamelyik nívós egyetemen készül fel erre a hivatásra, de azután meg is marad mellette. Néhány év múlva teljesült a vágya.

1874-ben már a nála öt évvel fiatalabb Fröhlich Izidor (1853–1931) hallgatta Robert Kirchhoff (1824–1887) és Hermann Helmholtz (1821–1894) előadásait, majd doktorált 1875-ben Berlinben és habilitált 1876-ban a budapesti egyetemen elméleti természettanból. 1878-tól kezdve ötven évig ő adta elő az elméleti fizikát az egyetemen.
 
Vissza
KezdőlapTovább