English

Jedlik Ányos, a bencés kísérleti fizikus

2012.01.05.| Mindenkinek ajánljuk

Jedlik Ányos (1800–1895)
Jedlik Ányos
(1800-1895)
Jedlik Ányost (1800–1895) 1839-ben nevezték ki a pesti egyetem fizika tanszékére. A tanszék latin neve „Physica et mechanika”, amit magyarra „Természet- és erőműtan”-nak fordítottak. A kísérleti jelzőt hol használták, hol nem, mindenesetre Jedlik Ányosban igazi kísérleti fizikust nyert az egyetem. A kinevezést megelőző, évekre elhúzódó pályázati procedúrát már Pauler Tivadar is részletesen leírta 1880-ban (még Jedlik életében) megjelent könyvében, de 1935-ben Szentpétery Imre, majd egy év múlva Ferenczy Viktor (1894-1943) is alaposan tárgyalták a bölcsészkar történetét ill. Jedlik életét és munkásságát feldolgozó könyveikben. Itt most nem térünk ki rá.

Horváth Ker. Jánossal bezárólag az egyetem fizika tanszékét mindig jezsuitákkal töltötték be, s láttuk, Horváth Ker. János maradt a helyén az után is, hogy a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták. Utóda, Domin József is jezsuita volt eredetileg, az őt követő Tomcsányi Ádám azonban már világi professzor volt, aki a jezsuita rend visszaállítása (1814) után is betöltötte a fizika tanszéket. Sőt, Tomcsányi 1816-ig a természetrajz és a mezőgazdaságtan tanára is volt. (Ezzel függ össze Kitaibel Pállal (1757-1817) együtt írt tanulmánya az 1814. évi móri földrengésről.)

Jedlik Ányos bencés volt. A bencés a legrégibb katolikus szerzetesrend Magyarországon, alapítója Szent Benedek (484–543) ezer évvel régebben élt, mint a jezsuita rendet alapító Loyolai Szent Ignác (1491–1556). Magyarországra a bencéseket még Géza fejedelem (940–997) hívta be 996-ban, a jezsuitákat pedig Oláh Miklós (1493–1568) telepítette be 1561-ben. Az első bencés kolostor a pannonhalmi, az első jezsuita kollégium a nagyszombati volt. A bencések imádkozni és dolgozni (ora et labora) tanították az embereket, a jezsuiták felfogása szerint az imádkozás mellett a tanulás az egyik legfontosabb tevékenység az ember földi életében. Magyarország történelmének kezdetétől fogva a bencés rend volt nálunk a művelődés letéteményese annak ellenére, hogy iskolák alapítását nem tartalmazta a bencés ’Regula’. A jezsuita rendet egy pápa oszlatta fel 1773-ban, a bencés rendet több más katolikus szerzetesrenddel együtt, saját birodalma területén II. József, a „kalapos király” 1782-ben. 1802-ben I. Ferenc visszaállította a bencés rendet, de most már feladatául tűzte ki, hogy iskolák alapításával, bencés tanárok kinevelésével tevékenyen vegyen részt a hazai iskolaügyben. Jedlik Ányos mint bencés tanár 1830-tól 1839-ig tanított a pozsonyi akadémián fizikát, innen pályázott – éveken át – a pesti egyetemre.

Amikor 1840-ben megkezdte rendszeres egyetemi működését, már ott állt Jedlik mögött a hazai bencés tudós-tanárok jó híre sok más tudományágban s az ő személyes, szakmai tekintélye a kísérleti természettudományokban. Személyes kapcsolatban állt a bécsi egyetem fizikusaival: annak idején az ő folyóiratukban publikálta első tudományos találmányát, szódavíz gyártó gépét, s pozsonyi működése során tőlük rendelt elektromágneses gépet nemcsak a pozsonyi, de a győri, kassai és nagyváradi akadémia számára, sőt még a pesti egyetem számára is! (Az akadémiák felsőoktatási, de az egyetemeknél kisebb rangú intézmények voltak. Talán a mai főiskoláknak lehetne megfeleltetni őket. Mária Terézia annak idején nyolc tankerületet jelölt ki Magyarország területén és egyet Horvátországban. E tankerületek központjai a következő városokban voltak: Besztercebánya, Buda, Győr, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Ungvár és Zágráb. Minden tankerületben kellett akadémiának is lennie, ahol az első tanévben tanítottak fizikát.)

Egyetemi tanszékét elfoglalva Jedlik Ányos lett a „Természet- és erőműtani gyűjteménytár” őre. Szomorúan látta, milyen szegényes ez a gyűjteménytár, s milyen kevés pénz jut műszerek vásárlására a pesti egyetemen – a bécsihez képest. Lelkes eszközfejlesztő munkába kezdett, új eszközöket tervezett, készíttetett és készített maga is. Ha nem kapott rá pénzt az egyetemi ellátmányból, hitelezett a sajátjából. Magával hozta Pestre szódavíz gyártó gépét, felfogadott néhány embert a működtetésére, nagy tételben vett a gyártáshoz nyersanyagot.

Egyetemi előadásaihoz saját jegyzetet kezdett írni, egyelőre latinul, ahogyan tartotta is az előadásokat, a tudomány nyelvén. 1844-től kezdve azonban, ahogy megszületett a törvény a magyar nyelv hivatalossá válásáról a hazai közhivatalokban és közoktatásban, Jedlik magyarul tartotta előadásait – egészen 1848/49-ig. Tankönyvének addig megírt fejezeteit magyarra fordította, majd magyarul fejezte be az első nagyobb részt, ’a ponderábiliák fizikáját’, melyet a szabadságharc bukása után saját pénzén adott ki ’Súlyos testek természettana’ címen. Igazi hazafias tett volt ez akkor, amikor az egyetemen már németül kellett tartania az előadásokat. Az 1849/50-es tanévben – Mayer Farkas (1929-2010) kutatásai szerint – 81 mérnökhallgatót mégis magyarul tanított Jedlik, németül csak 9-et.
 
Jedlik Ányos könyve az első magyar nyelvű egyetemi tankönyv fizikából. Kísérleti vagy elméleti fizikakönyv ez? Mind a kettő. Jedlik az 1850-es években kísérleti és elméleti fizikai előadást is tartott. Szentpétery írja, hogy az 1856/57-es tanévben Jedlik a kísérleti fizikát „csak részben németül” tartotta, míg elméleti fizikából magyarul tartott a némettel párhuzamos előadásokat. Magyarul megírta az imponderábiliák fizikájának több nagy fejezetét (hőtan, fénytan), de ezek kiadására akkor nem került sor. A szabadságharc leverése után ugyanis az ország újra osztrák tartománnyá vált, és rá is vonatkoztak Leo Thun (1811–1888) osztrák kultuszminiszter reformintézkedései. Ennek során az egyetemi professzorok számára előírták, hogy ne tárgyuk egészéből tartsanak áttekintő jellegű előadásokat, hanem egy-egy speciális területen mélyedjenek el, azt dolgozzák fel tudományos alapossággal a hallgatóknak szóló előadásokon. Az összefoglaló, „kompendium szerű” tankönyveket, amilyet Jedlik is írt, a Thun-reform nem támogatta. Pozitív hatása volt viszont a Thun-reformnak, hogy elrendelte a tanárképzés céljából tartandó gyakorlati tanfolyamok szervezését a pesti egyetemen. Tette ezt annak ellenére, hogy Pesten nem volt tanárvizsgáló bizottság, és azoknak a hallgatóknak, akik középiskolai tanárok kívántak lenni, a bécsi egyetemen működő tanárvizsgáló bizottság előtt kellett letenniük a tanári vizsgát. A gyakorlati tanfolyamok elrendelésével a Thun-reform éppen a pesti egyetemi tanárvizsgálati bizottság felállításához vezető utat nyitotta meg. Jedlik már az 1851/52-es tanévtől kezdve tartott fizikából ilyen gyakorlatokat.

1852-ben megszüntették a pesti egyetemen folyó mérnökképzést, megszűnt az Institutum Geometricum. Jedlik előadásain alig maradt volna hallgató, ha egy másik intézkedéssel nem csatolják a bölcsészkarhoz az egyetemi gyógyszerészképzés első évfolyamát. Ettől kezdve egészen nyugdíjba vonulásáig a gyógyszerészhallgatók voltak Jedlik kísérleti fizika előadásainak leghűségesebb hallgatói.

Az 1850-es években Jedlik tartózkodott a társadalmi-közéleti szerepvállalástól és még inkább a fizikai és kémiai kutatások felé fordult. Akkoriban Európában a tudományos érdeklődés középpontjában álltak a galvánelemek. Robert Bunsen (1811-1899) a Grove elemeket egyszerűsítette és tette olcsóbbá, Jedlik ezeknek a Bunsen elemeknek az elektromos paramétereit akarta tovább javítani. Ez sikerült is neki, a kifejlesztett Jedlik elemek mechanikai tulajdonságai azonban sajnos kedvezőtlenebbek lettek. A párizsi kiállításra kiküldött 30 illetve 100 cellás Jedlik telepek a gondatlan szállítás közben megrongálódtak, részben összetörtek, így a Párizsban kapott dicséret csupán erkölcsi elismerést jelentett, gazdasági sikert, megrendeléseket nem hozott Jedlik és társai számára.

A dinamó elv felfedezéséhez is ezekben az években jutott el Jedlik, de már nem is gondolt a publikálásra. Megtervezett és megépíttetett dinamóját motorként működtette, ezzel hajtotta meg optikai rácsokat vonalazó gépét. Az „egysarkú villamindítóhoz” mellékelt használati utasításban olvashatjuk az öngerjesztés elvét Jedlik megfogalmazásában: „Mi történnék, ha netalán jelentékeny villanyfolyam, mielőtt más czélra használtatnék, a delejek körül helyezett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának, és így tovább, bizonyos határig.” Az elvet Werner von Siemens (1816-1892) is felismerte, de sokkal később, 1867-ben. Véletlenül éppen abban az évben, amikor a pesti egyetem bölcsészkarának javaslatára – Jedlik beleegyezésével és támogatásával – már egy elméleti fizikai tanszék felállításának kérdését tárgyalta az egyetemi tanács.
 
Vissza
KezdőlapTovább