English

Mária Terézia reformjai nyomán kísérleti fizika tanszék születik Nagyszombatban

2012.01.05.| Mindenkinek ajánljuk

Az 1769 és 1777 közötti nyolc évben több változás történt a nagyszombati egyetemen, mint az alapítás óta eltelt több mint 130 évben.

1769-ben Mária Terézia az egyetemet „oltalma alá helyezte” és orvosi karral bővítette ki. 1770-től bevezette második egyetemi reformját, amivel a nagyszombati egyetemet is a korszerű nyugat-európai egyetemek rangjára kívánta felemelni. Modernizálta az egyetem szervezeti felépítését: létrehozta az egyetemi tanácsot (consistorium), melynek tagjai közül kerülnek majd ki a választott dékánok és a választott rektor is. Szabályozta az egyetemi előadások rendjét (kimondta, hogy az előírt tananyagot el kell végezni, s még olyan részletekre is kiterjedt a figyelme, mint hogy az előadó professzor maradjon ott előadása után legalább 15 percig, s konzultáljon a hallgatókkal…)

1773-ban XIV. Kelemen pápa „a keresztény világ békéjének s nyugalmának megszerzése, táplálása s megerősítése végett” feloszlatta a jezsuita rendet. Mária Terézia ekkor a nagyszombati jezsuita kollégium ingatlanait és tőkéit az egyetemnek adományozta, majd 1777-ben a bölcsész és a jogi kart átköltöztette Budára, az akkor felújított magyar királyi palotába.

Honnan tudta Mária Terézia, hogy milyen egy korszerű egyetem? Valószínűnek látszik, hogy a királynő egyetemi reformjainak szellemi irányítója Gerard van Swieten (1700–1772) holland orvos volt, aki 1745-től élt Bécsben, mint a királynő háziorvosa. Van Swieten a leydeni egyetemen Hermann Boerhaave (1668–1738) híres orvostanár tanítványa volt, majd ő maga is a leydeni egyetem tanára lett. Mindketten a korszerű, kísérleti természettudomány elkötelezett hívei voltak. Boerhaave kedvenc szaktárgya a kémia volt, de a gyakorlati orvostant is ő oktatta Leydenben. Van Swieten Bécsben az ottani egyetem orvosi fakultásának elnöke, az osztrák gyógyászati ügyek igazgatója, azon kívül a bécsi cs. kir. Könyvtárnak is igazgatója lett. Kiváló szervező, természettudományos elkötelezettséggel. Ez pedig nagyon is jól jött Nagyszombatban az egyetemi kísérleti fizikának: Mária Terézia 1770-ben megalapította a nagyszombati egyetem első „kísérleti fizika” tanszékét. A filozófiai (bölcsészeti) karon összesen nyolc tanszéket alapított, közöttük egyetlen egy matematika, valamint egy kísérleti fizika tanszéket. S hogy félreértés ne essék, a mellékelt tanulmányi szabályzatban lerögzítette:

„Kísérleti fizikában a matematikai viták kerülését kívánja, az előadás súlyát a demonstrációkra helyezi, megköveteli, hogy a tanár végezzen a tanulók előtt kísérleteket… Ha az egyetem netalán nem lenne kellően ellátva kísérleti eszközökkel, ezek beszerzendők és a tanárok rendelkezésére bocsátandók” – emeli ki a Ratio Studiorumból az ide vonatkozó utasítást Szentpétery is, már idézett könyvében.

A kísérleti fizika tanszék első kinevezett tanára Horváth Ker. János (1732–1799) lett. Ő jezsuita tanárként addig is itt tanított, sőt eredetileg az egyetemet is itt végezte el. Idősebb társaihoz hasonlóan ő is írt a jezsuita tanrendnek megfelelő tankönyveket, közte 1767-ben ’Physica generalis’-t. Ilyen címmel adott elő a fizikus évfolyamnak az első félévben. 1770-től kezdve erre építette fel „Institutiones physicae particularis” c. előadását. Az ő fizikakönyveinek azonban sokkal nagyobb sikere lett, mint társaiénak. Nemcsak Nagyszombatban, hanem másutt is olvasták és tanítottak belőle, általános fizikája még a természettudományok iránt érdeklődő német költő, Goethe könyvtárába is bekerült. A szilárd testek statikáját és mechanikáját tárgyaló könyvet Horváth akkori adjunktusa, Pasquich János (1753–1829) németre is lefordította. A többi természetesen latinul jelent meg.

1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása után leltár készült Nagyszombatban a fizikai kísérleti eszközökről. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy inkább szegényesen, mint gazdagon felszerelt szertárral rendelkezett ekkor az egyetem.
 
Vissza
KezdőlapTovább